Digitális vagy ofszet? Tévhitek és igazságok 1.

Cikksorozatunkban a digitális nyomtatás körül kialakult legendakört szeretném tisztába tenni, ami sok nyomdai megrendelőt, de még néhány idősebb nyomai szakembert is elriaszt a digitális nyomda igénybevételétől. Először a papír témakörét járom körbe.

Bevezetés, papírok

Bevezetés

Rengeteg a tévhit, a babona, a téves információ és a rossz beidegződés még a nyomdai szakemberek körében is. Némelyik a múltból hagyományozódott ránk, s a technikai fejlődést semmibe véve még mindig szedi áldozatait. Van, ami a hagyományos nyomdai eljárásokat tanult szakemberek ösztönös ellenállásából fakad, hibaként, problémaként aposztrofálva olyan jellemzőket, amelyek egyszerűen csak mások. És igen, vannak tényleges különbségek, sőt, hiányosságok a digitális technológiában – s ezek korrekt ismerete nélkül hazardírozás kiválasztani a céljainknak megfelelő nyomdai eljárást.

FONTOS! Az alábbi információk kizárólag megfelelő kategóriájú, szaknyelven PP, azaz printing production, és korszerű digitális nyomdagépekre értendők! (Magyarországon sajnos néhány cég, főleg viszonteladók árulnak a gyártók szándékai szerint irodai avagy office kategóriájú gépeket digitális nyomdagépként, aztán jönnek a problémák.) Továbbá csekély magyarországi részesedése miatt nem veszem figyelme a HP Indigo folyékony festékes, nem xerografikus elven működő digitális nyomdagépet.

Papírok

Régi idők digitális nyomdagépeiről hagyományozódott ránk az a tévhit, hogy a digitális nyomdagép csak digitális papírokra tud szépen nyomni. Ez még régen sem volt teljesen igaz, ma már azonban – néhány speciális esettől eltérően és persze grammsúly (vastagság) korlátozásokkal – nem fedi a valóságot. A jó minőségű, korszerű digitális gépekkel ugyanolyan szép nyomatkép érhető el hagyományos “ofszet” papírokra (műnyomókra, ofszetpapírokra, öntapadókra), mint az ofszetgépekkel.

Mégis mi a különbség, hiszen a mai napig gyártanak és forgalmaznak digitális papírokat.
A szerkezet és a felület. Az egyik lényeges különbség a digitális és az ofszettechnológia között, hogy az előbbi porfestékkel és hővel viszi és fixálja a papírra a festéket, az utóbbi folyékony festékkel dolgozik, ami beszívódik és rászárad a papírra. Tehát a fő különbség a hő!

Digitális technikánál a papír igen gyorsan kap nagyon magas hőmérsékletet. Ezt nevezzük hősokknak. A hősokk során a papír víztartalma olyan gyorsan párolog el, hogy szinte kirobban a papírból (gondoljunk a pattogatott kukoricára). Igen ám, de a hagyományos nyomdai papírok erre nincsenek felkészítve – mivel nem cél, hogy tudják ezt kezelni. A belső szerkezet szabálytalan, így a víz csak egyenetlenül tud távozni a papírból. A műnyomóknál a mázolt felület pedig gyakorlatilag lezárja a pólusokat. Így a távozó víz a papír geometriáját is megváltoztatva “megcsavarja” azt. Ez okoz némi “nyomatlötyögést” (a nyomtatott grafika papíron való pozíciójának ívenkénti változását), és ehhez adódik a második oldal nyomatlötyögése az első, majd a második hősokk hatására.

A digitális papírok ezzel szemben fel vannak készítve a hősokkra: mind a belső szerkezetük, mind a felületük szabályozott, elősegítve a víz egyenletes távozását, s így minimalizálva a hősokk papírgeometriára gyakorolt hatását.

Tehát választanunk kell a megszokott, nagy választékot nyújtó és kedvezőbb árfekvésű ofszetpapírok és a digitális papírok között. Mik a választási szempontok?

Mikor lehet előnyösebb digitális papír:

• Amennyiben a lötyögésre nagyon érzékeny nyomatról van szó: pl. a grafika valamely vágásszélen vékony kifutó flekket, keretet tartalmaz, kicsi címkékről van szó stb.
• A kétoldali pontosság nagyon fontos: pl. olyan hajtott szórólap, ahol a grafika mindkét oldalon igényli a pontos hajtást.
• Speciális utófeldolgozásnál: UV formalakk, dombornyomás, fóliaprégelés (pl. aranyozás), kasírozás (főleg stancolás esetén), ahol a lötyögés nagyban rontja a konfekcionálás minőségét.

Én személy szerint ofszetpapír párti vagyok, tehát amennyiben nem feltétlenül szükséges a digitális papír használata, akkor mindig ofszetpapírt javaslok. Nézzünk néhány fontos tényezőt e tárgyban:

• A digitális papírnál nem lehet szálirányt választani. A nem megfelelő szálirány számtalan problémához vezethet kötészeti feldolgozás során.
• Nincsenek meg az ofszetpapíroknak megfelelő grammsúlyok és mázok (műnyomóknál). Ofszetnyomdához szokott ügyfeleknél, kis példányszámú utánnyomásoknál vagy különböző példányszámú mutációknál (pl. több, különböző nyelvű és nyelvenként különböző példányszámú kiadvány), ahol praktikus lenne a különböző technológiák kombinálása, a digitális papírok nagy kompromisszumokra kényszerítik mind a nyomdát, mind a megrendelőt.
• A digitális papírok csak SRA méretben kaphatóak, nagyrészt SRA3-ban (320×450 mm) kaphatóak, és gyakran praktikusabb más papíralakot használni a gazdaságosság miatt.
• Az ofszetpapírok olcsóbbak.

Természetesen mindkét lista szükségszerűen a teljesség igénye nélkül készült,ismeretterjesztési céllal. Hozzászólásban és/vagy Facebook oldalunkon várom esetleges kiegészítésüket.

Remélem, tudtam segíteni a digitális és ofszet technológiát érintő kérdésekben. Kövesse cikksorozatomat, ahol a téma további kérdéseit boncolgatom. A következő téma a nyomás minősége és a nyomtatási technológiák elemezése lesz.