Digitális vagy ofszet? Tévhitek és igazságok 2.

Cikksorozatunkban a digitális nyomtatás körül kialakult legendakört szeretném tisztába tenni, ami sok nyomdai megrendelőt, de még néhány idősebb nyomai szakembert is elriaszt a digitális nyomda igénybevételétől. Előző írásomban a papír kérdéseivel foglalkoztam, most a nyomás témakörét veszem górcső alá.

Nyomás

Nemrég hívott egy ismerősöm, hogy szüksége lenne ötféle kis méretű nyomtatott dobozra, 100-100 pld-ban. Miután kiderült, hogy a terítékük (a szétbontott doboz kiterítve) optimálisan felfér a digitális gép ívméretére, egyből ajánlottam neki, hogy gyorsan és kedvező áron el tudjuk így készíteni a dobozait. Mikor meghallotta a digitális nyomda szót, egyből tiltakozott, mert a grafikus, aki a kreatívot készítette kioktatta, hogy a digitális nem nyom szépen, csak ofszettel nyomtattassa ki, ha jót akar.
Erre azért felkaptam a fejem: pont egy grafikus mond ilyet, miközben nálunk sok grafikus ügyfél még az ofszetnyomtatásra kerülő termékekről is csináltat nálunk digitális próbanyomatot.

Tegyük hát tisztába a nyomásminőség kérdéskörét!

Kezdjük azzal, hogy bizonyos esetekben a digitális szebb nyomatot produkál, más esetben pedig csúnyábbat, minta az ofszet. Ettől még nem rosszabb vagy jobb az egyik a másiknál. A Toyota nagyon megbízható, a BMW meg nagyon gyorsan megy (elnézést az autórajongóktól az esetlen hasonlatért!). Másban jók, de ettől még nem jelenthetjük ki, hogy az egyik rosszabb, mint a másik.

Nézzük a leegyszerűsített elméletet, amennyire lehet, köznyelven.

A digitális gép – most maradjunk a színes nyomtatásnál – 4 szín autotípia elven működik (közkeletű nevén 4 szín color, 4 szín nyomás), azaz bármely színt a négy nyomdai alapszín, a cián, magenta (bíbor), sárga és fekete felhasználásával állít elő úgy, hogy egy képpontban szorosan egymás mellé nyom a négy színből akkora pontokat, amelyek arányai a szemben összekeveredve eredményezik a kívánt színt.
A 4 szín nyomás az ofszet technológiában is ezzel a színkeverési módszerrel működik.

Amennyiben a két technológiát a 4 szín nyomás “tudásuk” alapján hasonlítjuk össze, úgy a versenyből – egy-két speciális, de nem elhanyagolható esetet kivéve – a digitális technológia kerül ki győztesen.

A szakmai kétkedők számára néhány indok (elnézést a laikus olvasóktól, ezt a felsorolást ugorják át):

• Nagyobb a digitális színtere, mint az ofszeté.
• A digitális festék gyakorlatilag teljesen fed, míg az ofszet nem.
• A digitális festék fixáláskor (hővel ráégetés) a viasz- vagy olajtartalmuk miatt fényesednek, a színek élénkebbek lesznek stb.

Mik azok a speciális esetek, amikor viszont az ofszetnyomás előnyösebb:

• Tónusok nyomtatása (képzeljünk el egy középpiros színnel teljes felületén megnyomott A/3-as lapot). A digitális technológia korlátai miatt szép, homogén felületet sosem fogunk kapni. Szerencsével egy elviselhető, de mindenképpen keresztirányban láthatóan csíkos nyomat lesz az eredmény.
• Felületprégelt papírok (a felületükön szintben eltérő mintázatú, leggyakrabban kreatív papírok) nyomtatása. A digitális nyomtatás során a festék sztatikus elven, por formában jut a papírra, ezért nem, vagy csak elégtelenül és szabályozatlanul kerül be a felület mélyedéseibe, így a nyomat egyes esetekben nem lesz megfelelő. Ez a jelenség leggyakrabban olyan kis mértékben fordul elő, hogy a készterméken nem látható, vagy nem zavaró, de előfordul olyan grafika, amit nem lehet digitális technológiával kreatív papírra szépen kinyomni.
  Az ofszet nyomdagép mechanikai nyomással adja át a folyékony festéket a papírra egy rugalmas transzferfelülettel ami belenyomja a mélyedésekbe is, illetve a folyékony festék jobban el is oszlik a felületen.
• Direkt színek nyomtatása. Vannak színek, amiket nem lehet 4 szín nyomással nyomni, mert kívül esnek annak színterén, azaz a kikeverhető árnyalatok körén (pl. neon színek, arany, ezüst, de ide tartozik a királykék is). Ezeket külön nyomással lehet feljuttatni a papírra, amit a digitális nyomdagép nem tud. Vannak kivételek, azonban azok speciális és drága nyomdagépek, nagyon korlátozott tudással. (Kérem az egyet nem értőket, hogy olvassák el a cikksorozat 1. részében a dőlt betűs részt, ami a valamilyen okból kizárt típusokat jelöli meg.)

A digitális nyomattal kapcsolatban van egy másik gyakori tévhit: a fóliázhatóság problémája. Ezt a következő, kötészetről szóló cikkemben fejtem ki bővebben.

Tehát a nyomatminőség szempontjából is – néhány speciális esetet kivéve – a digitális nyomtatás tökéletes eredményt produkál.

A cikkben leírtak elsősorban ismeretterjesztési célt szolgálnak, ezért szakmai szinten a teljesség igényét nélkülözik. Kérdéseiket, véleményüket várom hozzászólásban és/vagy Facebook oldalunkon.

Remélem, ezúttal is hasznos információkkal tudtam szolgálni a digitális és ofszet technológiát érintő kérdésekben. Kövesse cikksorozatomat, ahol a téma további kérdéseit boncolgatom.