Digitális vagy ofszet? Tévhitek és igazságok 3.

Cikksorozatunkban a digitális nyomtatás körül kialakult legendakört szeretném tisztába tenni, ami sok nyomdai megrendelőt, de még néhány idősebb nyomai szakembert is elriaszt a digitális nyomda igénybevételétől.
Ezúttal a téma legérzékenyebb pontjait elemzem ki.

Felület nemesítés, kötészeti eljárások

Felületnemesítés

Ez az egyik, ha nem a legérzékenyebb terület, mivel itt tényleg vannak korlátai a digitális nyomdának. Az általánosan használt felületnemesítő eljárások a következők:

• fóliázás
• UV lakkozás
• dombornyomás
• fóliaprégelés (pl. aranyozás)

UV lakkozás

A felsoroltak közül egyedül az UV lakk, vagy UV formalakk (telibe lakkozás, vagy alakzat lakkozása az íven) nem működik közvetlenül a digitális nyomaton. Ez sem igaz teljesen, hiszen lehet kapni oyan lakkot, amely a viaszos, olajos nyomaton is megmarad, azonban ezek a típusok igen drágák és lassan fogynak el (mivel a diginyomdák jóval kevesebb ívet visznek UV lakkoztatni), ezért nem szerepel az UV lakkozók raktárkészletében. Persze ha az ár nem számít megveszik, de ki kell fizetni az egész doboz árát.
Azonban ez a probléma azért periférikus, mert digitális nyomatra jellemzően UV formalakkot viszünk fel, aminek matt fóliával van értelme, azzal pedig minden gond nélkül működik a klasszikus UV lakk is.

Fóliázás

Általánosan elterjedt tévhit, hogy a digitális nyomatra nem tapad megfelelően a fólia. Ez lehetne igaz is, de azzal azt is mondhatnánk, hiba hogy a digitális festékkel nem képes nyomni az ofszet gép, vagy benzinnel nem megy a dízelmotor. Még sokan nem tudják a nyomdák közül sem – vagy nem törődnek vele -, hogy kaphatók digitális nyomatra való fóliák. Ezekből is több féle van a piacon, mind gyártó, mind típus szerint. Géptípusonként változik, hogy melyik fólia tapad tartósan a nyomatra. Persze ezek a fóliák valamivel drágábbak, mint az ofszetnyomatokhoz alkalmas fóliák, de nem jelentősen.

Hogy mégis miért a felületnemesítés a legérzékenyebb terület a digitális nyomdászatban?

Az ok a digitális nyomda Achilles-ínja, a nyomatpontatlanság, vagy ahogy szlengben nevezzük: a nyomat lötyögése. Erről cikksorozatom első részében értekeztem.
Nyilván a fóliázást ez nem befolyásolja, hiszen azt teljes felületre végezzük. Azonban a többi esetben a nyomathoz igazodnak az eljárások, ami gyakran nem bír el 2 mm lötyögést. Ha a formalakk, a dombornyomás vagy az aranyozás 2 mm-rel a nyomaton elfoglalandó helye mellé kerül, gyakran selejt lesz belőle. Persze nem a felületnemesítés mozdul el, hanem a nyomat az íven van rossz helyen. Természetesen ez a véglet, jellemzően nagy a lötyögés szórása, és egy munkán belül a 0 és 2 mm között mozog. Vittem már UV formalakkoztatni olyan digitális nyomatot, amire a szitás kolléga azt mondta, hogy olyan pontos volt, mintha ofszettel nyomták volna. Azóta sem jöttünk rá a titkára, vaélószínűleg véletlen volt.

Sajnos erre a problémára nincs igazi megoldás. Javít a helyzeten, ha digitális papírt használunk, illetve rávágunk a nyomatra. A rávágás egy elővágásból, válogatásból és újabb elővágásból összeálló műveletsor, melynek során megpróbáljuk a nyomat pozícióját a íven egy helyre igazítani az összes ív vonatkozásában. Ha a szerelés megengedi, lehet még fél-, vagy akár negyed- íves eljárással is próbálkozni. Így a nyomat íven történő törzulásából fakadó lötyögést csökkenthetjük. Ennek hátánya, hogy felezésnél dupla, negyedelésnél négyszer annyi a felületnemesítő művelet száma, így az ára is. Igaz, hogy a film- és kliséköltségen lehet sprórolni.

Tehát a konklúzió: ha a felületnemesítés formára történik és fontos a nagyfokú pontosság, akkor mennyiségtől függetlenül marad az ofszetnyomtatás. Már ha az ár belefér a költségvetésbe. Ha nem, akkor le kell mondani a felületnemesítésről.

Azonban mégyeszer, megerősítésként: a digitális nyomat fóliázása tökéletes minőségben, teljes biztonággal megoldható. Beleértve a könyvborítók gerinc- és nyitóbiegelését is!

Kötészeti eljárások

Ha már a felületnemesítés a legérzékenyebb, akkor a kötészet talán a problémamentesebb terület a nyomtatási technológiák területén. Számtalan eljárás létezik (biegelés, perforálás, riczelés, hajtás, irkafűzés, ragasztókötés, cérnafűzés, tömbragasztás, fúrás, sarokkerekítés, spirálozás stb.), azonban mindegyiknél ugyanazok a szabályok és korlátok érvényesek mind az ofszet, mind adigitális nyomatok esetében. Három esetet emelnék ki, amire a digitális nyomtatásnál külön figyelmet kell fordítani:

1. Hajtás
   A digitális nyomat szilárd porfesték ráégetésével kerül a papírra, ellentétben az ofszetnyomattal, ahol a folyékony festék beivódik illetve rászárad a papírra. Hajtás során az ofszetnyomat kevésbé hajlamos a a kitörésre, mint a digitális. Persze mindkét technológiánál alapfeltétel a megfelelő szálirányú papír használata – amennyiben ez lehetséges (pl. kereszthajtásnál az egyik hajtás biztos ellentett szálirányon történik). Kartonok hajtásánál mindkét technológia esetén ajánlott a biegelés (az anyag irányított roncsolása a hajtás vonalában), azonban színtelített digitális nyomatok esetében a vékonyabb papírokat is érdemes biegelni hajtás előtt.
   A digitális nyomatok biegeléséhez ajánlott kifejezetten ahhoz gyártott szerszám használata. A biegelőlénia itt gumiból készül, az ellenszerszám fémből, míg az ofszetnyomathoz gyártott lénia és ellenszerszám is fémből van.
   
2. Ragasztókötés
   Annál stabilabb a ragasztókötés, minél inkább be tud szívódni a ragsztó a papírba. Ezért mindkét technológiánál ügyelni kell arra, hogy a kötésben a lehetőleg nem legyen nyomat. A digitális festék felületbevonó jellege és viasztartalma miatt egy kicsit veszélyesebb e tekintetben.
   Cégünk egyik fő tevékenysége a könyvgyártás. Munkánk során az tapasztaltuk, hogy a szívópapíron a kötésben lévő teli fekete nyomat sem veszélyezteti a kötés stabilitását. Azonban ha műnyomót kötünk, ott már vigyázni kell, főleg, ha színes a nyomat, hogy a kötés területe üres legyen. Ez könnyen megoldható nyomdai előkészítés vagy szerelés során.
   
3. Stancolás
   Ennél az eljárásnál, azaz a nyomat formára vágásánál (dobozok, dossziék, kilincsre akasztható táblák stb.) szintén előkerül a digitális nyomat pontatlansága, és a megoldások is hasonlóak az előzőekben leírtakhoz.
   Azonban már létezik digitális stancolás is. Az az ezzel kapcsolatos beruházás cégünknél folyamatban van. Amint megvalósult és tudunk digitálisan stancolni, természetesen azonnal értesítjük partnereinket és az érdeklődőket az összes elektronikus csatornánkon.

Ezzel a végére is értünk a nyomdai technológiákat több szempontból is összehasonlító cikksorozatunknak. Remélem, sok kérdésre választ tudtam adni illetve támpontot nyújtottam bizonyos kérdések eldöntéséhez, s amit a címben is kitűztem: eloszlattam néhány tévhitet, ami digitális nyomtatást körüllengte.

A cikkben leírtak elsősorban ismeretterjesztési célt szolgálnak, ezért szakmai szinten a teljesség igényét nélkülözik. Kérdéseiket, véleményüket várom hozzászólásban és/vagy Facebook oldalunkon.