Miért drágább a kis példányszám…

… és ennek ellenére miért nem érdemes csak ezért nagy példányszámban nyomtatni?

Kezdjük a kérdésfelvetés második részével. Örök probléma a szerző kiadásoknál – de mostanság egyre inkább a nem könyv-megrendeléseknél is -, hogy nincs garancia nagyobb példányszám értékesítésére, de kis példányszámban drága a nyomtatás. Nem teljesen helytálló ez az általános vélekedés! Digitális nyomtatásban én sokszor ajánlom a megrendelőnek, hogy gondolja át, hány példányra van szüksége, nézze meg az összesen (!) mennyibe kerül, és aszerint hozza meg a döntését, hogy ennyit szán-e rá, megéri-e neki ez az összeg, hogy álmai könyvét kinyomtatva megkapja és eladja, elajándékozza, úgy, hogy nem marad nagyrésze a nyakán. Még ha meg is van a nagyobb példányszámra az anyagi kerete, akkor is rossz érzés a sarokban reménytelenül porosodva látni a megmaradt könyveket. A megspórolt pénzt pedig újabb könyv kiadására lehet fordítani, vagy akár együnnepi vacsorára a megjelenés tiszteletére.

De térjünk rá a címben szereplő kérdésre. A nyomdatermék költségelemei nagyon leegyszerűsítve, három részre tagolhatók: eszköz, anyag, munka. Ebből az anyag az, ami a legkevésbé függ a példányszámtól, bár néhány jellemzőjét tekintve ez sem teljesen igaz. A munkának vannak példányszámtól független és attól független, állandó elemei:

• Példányszámtól független: maga az előállítási tevékenység, pl. 1 db ragasztókötés.
• Állandó, mennyiségre elosztott:
  • adminisztrációs költségek: GYEK, azaz gyártáselőkészítés (egyeztetés az ügyféllel, árajánlat(ok), állományellenőrzés, számlázás)
  • beállítási és általános karbantartási költségek (pl. ragasztókötőgép beállítása a könyvre, késélezés miatti késcsere a vágógépben stb.)
• Az eszközök költségei állandók: beszerzés, javítás, amortizáció.

Természetesen nagyon leegyszerűsítettem a költségfajtákat, még sok elem van (energia, esetleges bérletidíj, könyvelési díj, reprezentációs költségek stb.) azonban ezeket nehéz munkákra leosztani, így általában az alapköltségek felett maradó árrésből vonjuk le ezeket, azaz az árrésbe építjük be.

A példányszámtól független elemek nem, vagy csak kis mértékben befolyásolják az árat a példányszám változásával. Az állandó költségeket ráosztjuk a munkákra, azaz erősen mennyiségfüggő árösszetevők. Például (fiktív összegek): 50 db könyv papír, nyomás és kivitelezési munkaköltsége példányonként 400,- Ft. Erre jön egy állandó költség tömeg, ami mindegy, mekkora a példányszám mindig ugyanakkora az adott munkatípus szerint. Ez legyen a példánkban 10 000,- Ft. Ennyibe kerül a GYEK, az állományok feldolgozása, a gépek beállítása stb. Ha ezt elosztjuk a példányszámra, akkor 200,- Ft-ot kapunk, azaz a könyv ára 50 pld-ban 600,- Ft. Lássuk ezt képletben és más mennyiségekkel is:

munkaköltség + (állandó költség / példányszám) = egységár

50 pld: 400,- + (10 000,- /50) = 600,- Ft

100 pld: 400,- + (10 000,- /100) = 500,- Ft

200 pld: 400,- + (10 000,- /200) = 450,- Ft

Ez persze nagyon leegyszerűsített számolási mód, ennél jelentősen komplexszebbek az egyes nyomdák kalkulációs metódusai, de szemlélteti, hogy miért jelentős az egységárban a példányszám.

Remélem, kicsit tudtam segíteni a nyomdai árak megértésében, egy kis bennfentes információval!